|
Sulyok László |  |
|
A vak ember visszanéz
Schwajda György ötlete alapján (Schwajda György: Csoda)
1. jelenet
(szemészeti rendelő belülről) Idő: még rendelés előtti! Az asszisztensnő jön. Fölakasztja a fogasra a kabátját. Fölveszi a fehérköpenyt. Beletúr a betegek kartonjaiba. Kinyitja az ablakot, jobb levegő reményében. Kintről zaj, kiabálás, valaminek az éljenzése, érthetetlen skandálás hallatszik. A Szózat, vagy a Himnusz foszlányai! (A következő versfoszlányok között lehet valami zene, induló, himnusz, vagy Szózat betét is)
Az asszistensnő nagy érdeklődéssel figyeli a látnivalót. Megérkezik a doktor.
Doktor: Mi az, miért tüntetnek már megint? Asszisztensnő: Petőfi, a forradalom és a szabadság költőjének emlékére.
Behallatszik:
Petőfi Sándor: Akasszátok föl a királyokat Lamberg szivében kés, Latour nyakán Kötél, s utánuk több is jön talán… A szél elviszi a folytatást. Újabb szavalat:
Idvezlégy kegyelmes Szent László kerál! Magyarországnak édes oltalma, Szent kerálok közt drágalátos gyöngy, Csillagok között fénességes csillag. D: Hát ez meg mi?
A: Ellentüntetés, doktor úr! Újabb szavalat: Itt a nyilam! mibe lőjjem? Királyi szék áll előttem… ellenfoszlány: …hol most csorran a vér, forran a forradalom hol zajgó tömegen, most úr a néma Petőfi… Szavalatfoszlány:
Ez egyszer csak annyit mondok: Jó soká voltunk bolondok… ellenfoszlány: Jöjjön a lázálom, mely minden bűnt kibeszél majd ”Jogok gyáva barátja remergj!” Szavalatfoszlány:
Legyen egy kis eszünk végre ellenfoszlány: „Ajkaidon kopott szó lett a szabadság!” Szavalatfoszlány:
Másszunk a király képére! ellenfoszlány: „Álnokul és önzőn fogtál kezet: Ime véres lett a kezed: moshatod a kezedet!” Szavalatfoszlány: Éljen, Éljen a köztársaság! ellenfoszlány: Jöjjön az elhazugult életre halálos igazság… ( Az „ellenfoszlányok” Babits Mihály: Május huszonhárom Rákospalotán c. verséből valók.) Mindketten, mint, akik jól végezték dolgukat, leülnek a helyükre. Trixike piperészkedik, a doktor úr rejtvényt fejt, amíg csak kínossá nem vállik a csend. Hirtelen éktelen dörömbölés az ajtón! Mindkettőben megáll az ütő. Pillanatnyi csend. Újra dörömbölés. Trixike ajtót nyit. Az ajtón látható lesz a figyelmeztetés: „Az ajtó rugdalásával ne zavarjuk a rendelést!” D: Micsoda viselkedés ez! Nem tud olvasni? B: Tudok olvasni, D: Akkor miért rugdalja az ajtót? B: Maguknak nincs joguk engem korlátozni személyes szabadságomban! Azt akarják, hogy az Alkotmánybírósághoz forduljak? D: Mit óhajt? B: Szemüveget! D: Mikor járt nálunk utóljára? B: Két éve. A: Éppen ma telt le a két év! D: Nincs megelégedve a szemüvegével? B: Úgy érzem, már nem látok vele jól! D: Úgy érzi? B: Tudom is! D: Na most érzi, vagy tudja? B: Tudom! D: Az előbb még erezte. Mit gondol csak úgy érzésre osztogatjuk itt a szemüvegeket? B: Nem gondolok semmit, csak új szemüveget szeretnék kapni! D: Ahhoz képest, milyen nyugodt Ön? Talán szedálva van? B: Elnézést kérek, doktor úr! nem értem az orvosi szakkifejezéseket. D: Nem baj. Csak azt kérdeztem, szed-e valami nyugtatót? B: Nem vagyok kábítószeres! D: Arra nem is gondoltam. Csupán csak csodálkozom, milyen kiegyensúlyozott ebben az orvosi rendelőben! Mondja, mivel teszi tönkre a szemét, hogy a két évvel ezelőtti szemüvegje már nem jó? B: Doktor úr, a munkám sajnos nagyon szemrontó. A: Hol dolgozik? B: Nyomdai előkészítő műhelyben tördelő vagyok. D: Ja úgy, tehát a számítógép. Otthon meg az Internet, nem igaz? Ha a főnök nem látja, akkor a munkahelyen is. Így aztán persze, hogy kétévente új szemüveg kell! Nézze, milyen vörös az én szemem! Mégsem cserélgetem államdóan a szermüvegemet! B:Otthon legfeljebb a fiam szokott internetezni! Munkahelyemen meg arra is alig van idő, hogy az ügyfelek pipifaxos kivánságainak eleget tegyek! D: Mimifaxosnak nevez maga engem? B.: Nem a doktorúrra értettem! Illegális cédéket azért csinál? Ismerem én a mai munkaviszonyokat, jobban, mint ahogyan Ön gondolja. Aztán jöhet a kontaktlencse! Az olyan, mintha szabadszemmel nézne, mi? Nem gondolja, hogy ha így folytatja, meg is vakulhat? Retina leváláson még a kontaktlencse sem segít! A: Legyen szíves helyet foglalni a széken, az olvasó táblával szemben! D: Igaz is! Minek koptatom a torkomat, hogy felvilágosítsam a betegeket! Úgyis letagadnak mindent! Ők semmiről sem tehetnek. Még arról sem, hogy megszülettek! Még azt is másra hárítják. Azért is az anyjuk a hibás! Különben irigylem az Ön nyugalmát! Bár én tudnék fordított struccként fejembe homokot töltve … na olvassa csak szépen! Először az egyik szemét fogom be, aztán a másikat. Na most, ha jobbra ezt az üveget csúsztatom, akkor nem lát semmit? És ha a másik oldalra csúsztatom be ezt az üveget? Akkor sem? Remek! Ha megigéri nekem, hogy nem fogja tiltott internetezéssel rontani a szemét, akkor színszűrős szemüveget írok föl, jó lesz? Kontaktlencsével meg ne próbálkozzon. Az csak a női hiúság palástolására való. Férfi ne legyen hiú! B: Doktor úr kérem, én, nem szoktam…! D: Trixike! Hívja be a következőt! 2. jelenet (A beteg nem megy még el. Előveszi az irattárcáját. Beleteszi a kapott vényt. Zsebrevágja! Közben Trixike az ajtóhoz lép, behívni a következőt, de torkán akad mondanivalója.
Elsodorják a rendelőkből betóduló orvosok, a szemész és Trixike legnagyobb elképedésére. I. Jönnek a sebészetre, mint tót a vadkörtére! II. Alkotmányellenesnek minősítették, hogy szűk kémcsőbörtönbe kényszerítjük a szabadon zubogó vizeletet. III: Azt mondták: egy aranyérnyi aranyért felvágjuk a betegek alfelét, hogy elraboljuk tőlük az aranyat, elfeledkezve azok szabad vegyértékeiről! III. Ránkfogták, hogy lehallgatókészülékeikkel lehallgatjuk a betegek titkos telefonjait és jelentéseket készítünk azokról. V: Meghogy fémes szívzörejre lesünk, és nem fizetünk utána adót. VI: Mindenki álltal átlátható üvegtüdőkről szónokoltak elavult X sugaraink helyett. VII. Állítólag dobhártyákból dobokat készítünk és eladjuk a TV. sámánjainak. VIII. El akarták kobozni szikémet, hogy a betegek szabadon hajtó bőrfüggelékeinek hosszát ne befolyásolhassam.
IX. Felszólítottak, hogy azonnal szüntessem meg a szabadon hullámzó csarnokvizek lecsapolását! X.: Tilos az újszülött fenekére csapni, had döntse el őmaga, akar-e lélegzetet venni, vagy nem akar?
(Az I. , amíg a többi félig röhögve, félig dühöngve mesél, megkaparintja a telefont.)
I.: Rendőrség? Azonnali intézkedést kérek! Tüntetők lepték el rendelőintézetünket! Lehetetlenné teszik munkánkat.
(A választól arcának színe elváltozik, leteszi a kagylót. Olyan mozdulatot tesz, mintha össze akarna esni, majd üveges szemekkel, tagoltan, lassan megismétli a rendőrség válaszát a köréje sereglett munkatársaknak.): Ez szabályosan bejelentett, engedélyezett megemlékezés a forradalom és szabadság Petőfijéről. Nincs joguk betiltani. Az erőszakos cselekmények meggátolására a rendőrség kordonnal vesz körül minden hivatalos épületeket.
( Mindenki az ablakhoz rohan. Egymás szavába vágva mondják) : tényleg, már itt is, ez hihetetlen, ilyen gyors rendőri intézkedés csak demokráciában lehetséges!
3. jelenet (A tüntető megemlékezők a többi rendelő után a szemészetre is bejönnek. A beteg visszaül a vizsgálószékbe, mintha valami előadást nézne! Az orvosok középen, egy csomóban! A tüntetők körbe-körbe járnak a fal mellett, zászlókkal, feliratokkal. Hazafias dalokat énekelnek. Petőfi verseit szavalják, az Akasszátok föl a királyokat, Itt a nyilam mibe lőjjem, stb.) Újabb tüntetők érkeznek. Körbe mennek a következőt skandálva:
Szabadság szerelem toyota kell nekem Volkswagen megteszi, trabicsek? na puszi! corollára esküszünk, citroennek lefekszünk!
(Az x-edik kör után a tüntetők vezére fölismeri a betegben Jóskát, a barátját!)
V: Szevasz Jóska! Hát te? J: Hát én! V: Szemüvegért jöttél? J: Nem volt nehéz kitalálni! V: Teljesen elavult nézet! A mi társadalmunkban többé nem a műszerektől és az orvosi hókuszpókusztól függ, hogy kapsz-e sze- müveget, vagy nem kapsz! Szavazni fogunk! (A vezér behívja a sorukra váró betegeket. Mindegyiknek a kezébe nyom egy üres vényt. Függöny mögé kis asztal, ceruzával. Függöny előtt leragasztott doboz, amiből kiszórták a tartalmát, rés vágva a tetején. A töntetők kettesével fölfejlődnek, mint szavazóbizottság - szemben Jóskával, akiből megint beteg lesz.) V: Tisztelt polgártársak! Jól nézzétek meg az olvasó tábla előtt ülő honfitársatokat! Nagyon nagy a felelősségtek. A szabad népekhez hasonlatosan titkosan kell szavaznotok! A ti szavazatotok fogja eldönteni, hogy honfitársatok látó-e, vagy vak? (A felszólítottakon némi moraj fut végig. Méregetik a széken ülőt. A szavazó- bizottság elé járulnak. Megmutatják személyi igazolványukat, aláírnak. Aztán szépen egyenként bevonulnak a függöny mögötti asztalhoz. Ráírják papírjukra szavazatukat. Összehajtogatják és a szavazóbizottság előtt bedobják a dobozba, majd félreállnak. A szavazóbizottság egyik tagja megszámolja a szavazatokat. Valamelyik kihirdeti az eredményt): A szavazókból 10 arra szavazott, hogy honfitársunk vak, 1 arra szavazott, hogy lát. Tehát szavazásotokból abszolút többséggel megbizonyosodtunk afelől, hogy tisztelt honfitársunk vak! A vezér átnyújtja a fekete szemüveget és a fehér botot, a vakvezető kutya pórázát.( lehetőleg olyan kutya legyen, amelyík még csak nem is hasonlít vakvezető kutyára, Pl. Újlaki Dénes kutyája!) A szinpad hátsó részén kinyílik egy ajtó, fölötte fölirat: Vakok Intézete – a vezér bekiséri vakká nyilvánított barátját, aki fehér botjáal tapogatva bevonul. Az egyetlen, aki arra szavazott, hogy az illető lát, nagy transzparenst emel a magasba, a következő felirattal: „Szégyelem magam és elnézést kérek azon tökkelütött társaim nevében, akik a vakságra szavaztak!” Biztonsági őrök kicsavarják a kezéből a feliratot, őt magát elvezetik. Vége!
Bevezetés „Furcsa érzés lehet – írja Bozsér Erzsébet a Zalai Hirlap 1996 november 9.-i számában – amikor a hol született? – kérdésre egy eltünt falu nevét kell kimondani. Így jártak a pusztaszentpéteriek. A kicsiny települést temetőjével együtt felfalta az erdő, a természet. Az onnan elszármazottak azonban nem csak múlékony emlékezetükben akarták megőrizni falujukat, hanem az utókornak is. Így született meg a Pusztaszentpéter, az eltünt falu című mégcsak kéziratos falutörténet.” Hogy is kezdődött? Pusztaszentpéterről a „Köztársaság” c. lap 1992 nov. 13.-i számában olvastam, Nagy Győző riportjában:”Ősrégi település, már az 1200-as években lakott. 1925-ben önálló községként egyesült Zalamindszenttel és Zalalövővel. 1970-re egy ember maradt az őslakósok közül:Devecz Oszkár. Ő dacol egyedül az út, a villany hiányával. Lakik még ott egy vállalkozó is, névszerint: Könye László.” A riport annyira felkeltette érdeklődésemet, hogy, akár egy telefonbetyár, kikerestem a telefonkönyvből néhány Devecz névűt. Feltételeztem, hogy közük lehet a falu egyetlen lakójához, meg Pusztaszentpéterhez. Levelemben kértem, írjanak valamit a faluról, vagy adják oda annak, aki hajlandó válaszolni. A zalalövői Devecz átadta levelemet Orbán Gyulának, aki pusztaszentpéteri lakos volt, és el is kezdte leírni, amit tudott a faluról. Neki köszönhetem az indítást és azt, hogy mindent megmutatott, ami Pusztaszentpéterrel kapcsolatos. Ő végzettségére nézve gazdász – sajnos már csak volt- Zalaegerszegen lakott. 1939-ben került Pusztaszentpéterre szüleivel, amikor én születtem – egészen 1952-ig. Zalaegerszegről is kijárogatott a pusztaszentpéteri temetőbe, gondozni szerettei sírját. Ahogy hallottam tőle, mások nem voltak olyan serények ebben, rábízták a természetre az újratemetést. A Zalalövői Tanács végül – eső után köpönyegnek – Pusztaszentpéterre is be akarta vezetni a villanyt, hogy az utólsó szégyenfolt is megszünjön a környéken - mesélte Orbán Gyula. De akkor már a gazdák látták a falu leépülését, elnéptelenedését, tiltakoztak a villany bevezetése ellen. Gondolták, jó 6 km.-ről Irsapusztáról fogják hozzájuk vezetni a villanyt és azt majd nekik kell megfizetni. Szerinte a villany bevezetésének másik lehetősége lehetett volna – Csödén Keresztül Kerkakutasra távvezeték viszi az áramot Pusztaszentpéter fölött. Csak egy transtformátor kellene. Ma már ez csak akkor valósulhatna meg, ha valami vállalkozó üdülőfalut csinálna Pusztaszentpéterből. Hiszen a kék túra is rajta megy keresztül, Rockenbauer Pál is járt arra híres, televízióban is közvetített útján. Egy osztrák már épített is házat, tavat duzzasztott, ha jól olvastam az internetet…Be lehetatne mutatni, hogy a puszta nem csak azt jelenti, amit bizonyos külföldiek képzelnek a fokossal, meg a kulással, ami ellen a Földrajzi Közlemények c. folyóírat egyik száma már 1900-ban tiltakozott. . Nem csak bélyegző hely lehetne Devecz Oszkárnál, hanem, szálláshelyek stb. Visszatérvén a valósághoz: minden pusztaszentpéteri, akivel beszéltem, úgy tudja, hogy falujuk régen, a török idők előtt kulcsos város volt várral. Meg is tudják mutatni, ahol a véár állott, noha ott most még „kőhalom” sincs. Csak a törökdúlás után nevezték pusztának. Mielőtt tovább mennék, előbb bemutatom adatszolgáltatóimat: Orbán Gyula + Zalaegerszeg Gaál Sándor + Salomvár Vaska Miklós Nova Gubányi Béláné Budapest Zalavármegye aprófalvas szerkezetű. A 200 főnél nagyobb lélekszámú telpülések bekötőúttal való ellátása központi határozat volt a szocialistának nevezett rendszerben. Az olyan kis települések, mint Pusztaszentpéter, elsorvadtak, mivel nem kaptak se utat, se villanyt. Zalamegye községeinek 47%-a törpefalu, 32 %-a aprófalu. Zala megyének déli része (27) amelyet napkeletről és délről a Válicka, nyugatról a Kerka, északról a Szala folyó határol. A Göcsej szó valószínűleg göcsörtös gidres-gödrös felszinéből származik. Göcsej mezőit, a hegyes északi részén nagyobbrészt birtokos nemesek és nemesi előjogokkal rendelkező agilisek (28) bírták. A pipának és a puskának időt pazarló kisbirtokosok (29) földje terméketlenebb, mert a víz eróziója ellen nem tettek semmit. Földjeiket vízmosta árkok szabdalták. Száraz időben jó termés, nedves időszakban a magasan levő talajvíz miatt a kikelt növény hamar tönkrement. Szőlőt minden gazda termesztett. A gyümölcsöt a kereskedők egészen Bécsig vitték. Az északi kisbirtokosok nem sokat gondoltak unokáikra. Új telepítés nélkül vágták az erdőt. A felelőtlen erdőírtást ezekszerint sem csak mi tesszük szóvá. Zalavármegye törvényhatósági bizottságának 1898. évi szeptember hó 26.-i közgyűlésének jegyzőkönyvéből a következők tudhatók meg: Zalavármegye területén minden község, amelyben népiskola van … köteles faiskolát létreozni. Szederfa és a kosárfonófűz termesztése iránt is intézkedni kell, ahol a selyemhernyótenyésztés bevezethető. Az állami közútakon a fák ültetését és ápolását, valamint a kiveszett fák pótlását állami közegek végzik. A község által nem igényelt csemetéket az előljáróság a község lakóinak mérsékelt áron eladhatja, éspedig elsősorban azoknak, akik a csemetéket vízmosásos kopár területeiken, birtokuk mellett elhaladó utak mentén, meredek partok, szakadékok beültetésére használják. Az összes közutakra kiültetett fák minden kár és rongálás elleni megvédése felett őrködni a község előljáróságának kötelessége, amely e tekintetben minden mulasztásért felelős. Pusztaszentpéter – írja Orbán Gyula – Zala megye nyugati csücskében feküdt. Az egész falu határát, beleértve a volt Tarányi-uradalmat, a herceg Esterházy-féle erdőség vette körül Területe dimbes-dombos, mint Göcsej általában, határa erdővel szabdalt. Talaja erősen kötött, savanyú. A községbe csak földút vezet. Közigazgatásilag Zalalövőhöz tartozott, mint annak VI. kerülete. Azért került Zalalövőhöz, mert a volt majortulajdonos, mint zala megye alispánja, könnyebben tudta megközelíteni. Orbán Gyula talált egy községhatár jelző táblát a következő felirattal: Pusztaszentpéter Kisközség, Alsólendvai Járás. A alsólendvai Járás községei a Trianoni szerződés következtében Lentihez kerültek. Pusztaszentpéteri élet és az ottani szokások A TSZ. Szervezése idején gazdasági szempontból a zalalövői TSZ-hez tartozott. A község határa kb. 300 hold földet tett ki. Ebből 50% erdő. Átlagosan 3 tehene és 2 növendék marhája volt minden családnak. Tehénnel szántottak vetettek. Inkább igavonásra használták őket. Tejük a család ellátására szolgált. A felesleget a sertések takarmányába keverték. Ugyanis tejcsarnokba hordás megoldhatatlan akadályba ütközött. A takarmányozást is jól kiegészítette a gyenge legelők miatt. Jól jött a tej, mint takarmányszaporító. Lovat csak két család tartott az 1960-as évben. Sertést minden család! Eladásra is neveltek. Fő mezőgazdasági termékük: búza, rozs, zab, árpa, kukorica és burgonya. Takarmánynövényük: vörös here, lucernát egyedül Devecz Károly termesztett. A burgonyát nem csak maguk ették, a sertéseknek is adták. A falusiak gyakran ettek vacsorára sült burgonyát tejjel. A gabonabehordást, kepebehordásnak nevezték. Azok a gazdák, akik kazalba, asztagba rakták a gabonát, társultak szomszédaikkal, rokonaikkal. Akik pajtába rakták, azok maguk végezték. Egy-egy tehenes hosszú szekérre 4 keresztet, összesen 84 kévét raktak. Egy kereeszt 24 kévéből állt. Az aratást általában minden család maga végezte. A cséplést 1939-45 ig a Tarányi (30) uradalom vállalta magára. A cséplőgépet fával fűtött gőzkazán hajtotta. Az uradalom megszünésével nagy gondot okozott a cséplés a gazdáknak. A cséplőgépet még vontatni kellett a 4 km-re lévő faluból, földúton, tehén fogattal. Ehhez 8-10 pár tehenet kellett befogni. A cséplés általában 5-6 napig tartott. A gazdák ilyenkor összesegítettek. . A cséplőgépet az egyik háztól a másikig 3-4 pár tehén húzta. Esős időben a felázott utakon ez nagy nehézséget okozott. Az önjáró cséplőgépek megjelenése jelentősen megkönnyítette a dolgot. A traktor természetesen teljesen megoldotta ezeket a nehézségeket. A falu mellett volt az uradalmi major. Itt 1940-ban 14 család lakott. Határa éppen olyan domborzatú és talajminőségű volt, mint a falué. Erdő, rét, szántó, mintegy 2600 katasztrális hold. Az uradalom 24 konvenciót tartott fenn. A konvenciós (szerződéses) munkás, legtöbbször apa, fia, lánya együtt dolgozott A fogaterőt 4 cúg és négy pár ló szolgáltatta (1 cúg = 4 szilaj ökör) 4 ökör húzta az ekét. A 24 konvencióba beletartozott a bognár, a gépészkovács, a bivalyos, a juhász, a kocsis és az ökörfogatot hajtó béres is. Egyetlen ispán irányította az egész uradalmat. Fizetés: konvenciónként 14 q kenyérgabona, 20 pengő, 1 tehéntartás és a tehén borjának tartása 1-2 éves korig. Sertéstartás korlátlanul! Lakás, tüzelő biztosítva! A cseléd- Adóvégrehajtók díja Vajjon a mindenhol legszívesebben fogadott látogatók, az adóvégrehajtók mennyit számíthattak fel fuvardíj címén, ha Pusztaszentpéterre utaztak? Tekintettel arra, hogy az Alsólendvai Járásbíróság küldte ki őket, az első, amit figyelembe kellett venniük: Pusztaszentpéter távolsága Alsólendvától 33 km. Tehát az összes járandóság kilóméterenként 15 krajcárt számítva, 9Ft.90 krajcárt tett ki. Kelt Alsólendván 1898 jan. 1-én Karabélyos Elek királyi itélő táblabíró járásbíró idején. Kéményseprési díj Zala vármegye törvényhatóságának Zalaegerszegen 1898 okt.. hó 2-án tartott közgyülésének határozata a kéményseprési díjakról: Pusztaszentpéter kéményseprés szempontjából a II. kerületbe, az alsólendvaiba tartozott. A kéményseprési díjak: 1földszintes ház egyszerű, vagy orosz kéményének egyszeri sepréséért: 12 krajcár Egyszerű, vagy orosz kémény egyszeri kiégetéséért: 40 krajcár 1 kémény lehúzásáért 50 krajcár 1 és 2 sütős takaréktűzhelyek egyszeri sepréséért: 10 krajcár 3 vagy több sűtös takaréktűzhely egyszeri sepréséért: 15 krajcár nagy vaskályha egyszeri sepréséért: 20 krajcár kis vaskályha egyszeri sepréséért: 10 krajcár füstölőkamra egyszeri tisztogatásáért: 20 krajcár 1 kémény kikenéséért: 1 Ft. Ebadó Összeírási kimutatása a Pusztaszentpéter községben található ebeknek 1913-ban Devecz István, Nemes György, Fekete Péter, Gyenese János, Pesti Ferenc 1-1 kutyát tartott, Tehát összesen 5 eb számoltatott össze. Kutyánként 1 korona ebadót kellett fizetni. 5 eb után összesen 5 korona. Kelt Pusztaszentpéter 1913 aug. 16 – án A jegyző aláírása olvashatatlan , a bíró Devrcz István. Az 1912-es ebtartási rendelet a Zala vármegyében lévő kis – és nagy községek számára: Minden kutya ebadó alá esik. Ebadó 1 évre: Luxus kutyáért: 2 korona Vadászkutyáért, éspedig: Vizsla agár, kopó, vagy borzebért (ma: kotorék eb!) : 1 korona Házőrző, vagy mészáros kutyáért: 1 korona Az ebadó címén befolyt összegek a vármegyei pénztárban külön alapként kezelendők és gyümölcsöztetendők. Ezen adó szegény sorsú, veszett eb által megmart egyének gyógyítására, másodsorban állategészségügyi, harmadsorban közegészségügyi, esetleg állattenyésztési célokra fordítandó. Végül a befolyt pénzbüntetések pedig a megyei közigazgatási fogház alapra fordítandók. A község területén minden birka és sertésnyáj után egy pásztorkutyáért, külső majoronként két házőrző kutyáért adó nemm fizettetik, de fentebb megállapítottnál nagyobb számban tartott, hasonló minőségű kutyák után a luxus kutyákra megállapított fokozott adó fizetendő. A következő fejezetben a pásztorokról lesz szó. Ott a rendelet azt a furcsaságot mondja, ogy a pásztor kutyát magával nem vihet. Itt meg 1 pásztorkutyát ingyen vihet? Most a kutya viszi a pásztort, vgy a pásztor a kutyát? Vagy a pásztorkutya önálóan őrizte annak idején a nyájat, pásztorra nem is volt szükség? Vagy csak a zsebében, vagy a tarisznyájában nem vihetett kutyát magávl, hiszen a kutyának négy lába van, minek azt vinni? Azt is előírták, hogy a kutya kínzása tilos. Ennek, meg annak ellenére, hogy amint látni fogjuk a pásztor kutyát nem vihet magával a rétre, a pásztorkutyának nyakörvről a féllábszárig érő láncon függő kolonccal látandók el. A jó pásztor ezt a törvényt biztosan nem tartotta be. Úgylátszik nincsen rendelet kivétel nélkül, a három és fél A/4-es lapon kiadott szabályrendeletek végén olvasható a következő: Jelen szabályrendelet a nagyméltóságú belügyminisztérium részéről történt megerősítés után azonnal hatályba lép, Nagy-Kanizsa és Zala-Egerszeg rendezett tanácsú városokra azonban nem terjed ki. Ebben a két rendezett tanácsú városban ugyan milyen kutyák lakhattak? Építkezés Ha valaki azt hinné, hogy egy olyan eldugott kis helyen, mint Pusztaszentpéter, mindenki úgy építkezett, ahogyan akart, a kutya sem ugatott utána, az nagyon téved. 1902-ben külön szabályrendelet intézkedett az épületekről. Új épületek emeléséhez, meglevő lényeges átalakításához hatósági engedély kellett. Az engedély kérése és a tervrajz elkészítése alól felmentettek azok, akik kis és nagyközségek belterületén, pusztákon, vagy különálló majorok területén, egyszerű szerkezetű földszintes lakóházat, vagy egyéb, lakásul nem szolgáló melléképületet szándékoznak építeni. Pusztaszntpéteren tehát nem kellett engedély és tervrajz, csak az épület hosszát, zélességét, fekvését, falak magasságát, vastagságát, ablak és ajtónyílások méreteit, a használandó anyag minőségét kellett bejelenteni. A szabályrendeletet követő 2 éven belül a falu épületeinek térképét a járási főszolgabíróhoz be kellett terjeszteni jóváhagyás végett. Új építkezéseknél a telek utcai vonalán ólak és árnyékszékek, városi jelleggel bíró községekben pedig istálló építése is tiltva volt. Ez a pont nem tetszett az akkori pusztaszentpéteri bírónak, Belső Józsefnek, mert a városi jelleget aláhúzta és a sor szélén megkérdőjelezte. Talán azt gondolta:: de fölvágnak egyesek! Vagy a városias községet tartotta fából vaskarikának? Miért lenne botrány az istálló az utcafronton, autógarázst szabad? Az nem büdös? Ahhoz hozzá lehet szokni, mert az fene modern? Vályog, tömés, vagy vertföldből, faszerkezettel (boronaház) épült há - A salomvári plébániától 2 és ¼ óra távolságra van. Utólsó posta Zalalövö. 1871-ben a salomvári plébániához a következő filiák tartoztak: Budafa, Bedes, Fernekág, Keménfa, Németfalu ( ma: Kerkafalva) Pusztaszentpéter, Zalalövő, Zalapataka, Zalamindszent.. Zalalövőn katolikus templomot és izraelita imaházat jelöl az egyházi névjegyzék. Zalapatakában is templomot jelöl. A többi filiában nincs katolikus templom bejegyezve. A pusztaszenpéteri 1830-ban már rombadőlt. A Magyar Református Egyházak Névtára 1928-ban Kerkanémetfalu ( ma: Kerkafalva ) filiájaként említi Pusztaszentpétert az Őrségi Egyházmegyében. Adatok a kerkafalvai református egyház anyakönyveiből pusztaszentpéteriekről: Kerszteltek: Sebők János nyárhó 17. 1842 Sebők Ferenc október 10. 1842 Házasultak: Zsebők István Orbán Anna nov. 13. 1845 Németh Antal Zsebők Lidia jun. 21. 1848 Amint a mellékelt ábra is mutatja, a neveket hallás után írták a papok az anykönyvekbe. Egyszer Zsebők, másszor Sebők. Így volt ez máshol is. Pl. Dágon, Dorogtól 10 km-re, a kereszteltek anykönyvében még Tankónak hivják az illetőt, a házasultak anyakönyvben ugyanaz a személy már Dankó. Így keletkezhetett a Budapesti telefonkönyvben is megtalálható Füspök név is? Nehezen tudom elképzelni, hogy egy plébános, vagy paróhus a Püspök nevet félrehallja és Füspöknek írja be az anykönyvbe. Vagy talán nem a püspökből ered? Dessewffy Arisztid a 48-as szabadságharc honvéd tábornoka, aradi vértanu nevét dezsőfinek kell mondani, noha régies helyesírással írják. Mégis vannakk leszármazottai, ha nem is közvetlenül, akik a régi írás szerint nevezik meg magukat Deseffinek. Ki kezdte így írni és mondani? Xantus Barbara egy TV-interjúban említette, hogy dédnagyapjáról Xantus Jánosról a Fővárosi Állatkert első igazgatójáról formázta May Károly Old statterhan alakját, Winetou barátját, így kiejtve, ahogyan írva van. Nem hiszem el, hogy dédnagyapja igy mondta volna, hiszen ő sokat utazott Amerikában. Mi gyerekek mondtuk így, mert mi még olvastuk May Károly regényeit. Csak később tudtuk meg, hogy Old seterhend-nek kell kiejteni.Ma már nem kell félni hogy így indul el egy eltorzított név, hiszen mindenki tud angolul valamennyre, ha mást nem fölvágni, de térjünk vissza a református egyház anykönyvéhez.. Halottak: halál oka: 1845 Nemes Péter jobbágy, 64 éves szegezés (nyilalás) 1845 Molnár Ferenc leánya Rozália, 12 éves vízibetegség 1845 Molnár Ferenc fia 1 éves hideglelés 1845 Molnár Ferencné, szül.: Könye Julianna leánya Rozália 2 éves kuruzslás 1850 Papp Ferenc béres 66 éves tüdőgyulladás 1857 Orbán Anna 40 éves elgyengülés 1858 Német Ágnes 12 éves vérhas 1858 Német Ilona 73 éves vérhas 1858 Németh János, árva 17 éves gyengeség 1863 Sebők Imre 9 hónapos szegezés 1869 Sebők István 3 hónapos szegezés 1869 Sebők Ferenc 69 éves öregség 1870 Könye julianna 69 éves hideglelés 1871 Molnár Imre 64 éves sebek 1872 Sebők Katalin 35 éves kanyaró 1882 Devecz Etelka 31 éves szív fájás 1882 László János 1 éves vízibetegség 1882 Szakál Juliska 45 éves ismeretlen 1882 Sebők Rozália 6 éves megfagyott 1886 Molnár Rozália 1 napos ismeretlen 1887 Zsohák Sándor 37 éves hosszas sínylődés 1888 Németh József 5 napos ismeretlen 1889 Kenyeres Anna 63 éves hosszas sínylődés 1894 Devecz Baltazár 3 hónapos ismeretlen 1896 Sebők Rozália 60 éves hektika Az anyakönyvi bejegyzések szerint az első telepesek a Sebők család tagjai voltak. Az anyakönyvekben két féle képpen írták be a nevüket. A második legkorábbi bejegyzés a Molnár családra vonatkozik. A keresztelteknél elég korai a Gödörházi név. A Devecz család csak az 1890-es évek táján telepedett le. A Kerkamenti Református Társegyházközség jogelődje a kerkanémetfalusi református egyház 1838-ban vált anyaegyházzá. Előtte a Szentgyörgyvölgyi református egyház leányegyháza volt ( Berke János kerkafalvai ref. gondnok.) A kerkakutasi katolikus plébánia pusztaszentpéteriekkel kapcsolatos adatai között református családnevek is előfordulnak. Lehet, hogy csak névrokonok. Bár a névrokonok is lehetnek távoli rokonok, csak már elfelejtették. Az is lehet, hogy házasságkötés miatt át kellett térniük, de legalább a gyerekek katolikus nevelését meg kellett igérniük az ugy nevezett vegyesházasságban élőknek. Ezt nyomon lehet követni így is, ha Tartalomjegyzék Bevezetés
……………………………………………………..1 Pusztaszentpéter régmultja
…………………………………...5 A gazdasági élet
Pusztaszentpéteren 1770-től ………………..8 Közmunka
…………………………………………………...11 Kéményseprés
……………………………………………….18 Ebadó ………………………………………………………..18 Építkezés …………………………………………………….19a Pásztor
……………………………………………………….20 Természetvédelem …………………………………………..22 Népsűrűség ………………………………………………….23 A község területi megoszlása
……………………………….24 Pusztaszentpéter
egyháztörténeti multja ……………………25 Földrajza
…………………………………………………….33 Pusztaszentpéter élete és az
ottani szokások ……………….35 Iskola ……………………………………………………… 37 Posta …………………………………………………………39 Tollfosztás ………………………………………………… 40 Tökmag köpesztés …………………………………………40 Húshagyó keddi maskura …………………………………..40 Zsupp készítése ……………………………………………..40 Virrasztás, harangózás,
temetés …………………………….41. Fokla ……………………………………………………….44 Betegség, halál ……………………………………………..44 Szülés ………………………………………………………45 Gombaszedés ………………………………………………..45 Állatgyógyítás ………………………………………………45 Mosás ………………………………………………………. 46 Lakodalom ………………………………………………….
47 Étel, ital, sütés, főzés ……………………………………... 48 Pusztaszentpéteri híres
emberek és események ………….. 49 Háború ……………………………………………………. 51 Függelék ……………………………………………………54 Jegyzet ………………………………………………………54 Novák Mihály: Zala vármegye
az 1848- 49-es szabadságharcban. Pákay Zsolt: Veszprém
vármegye története a török hódoltság korában Pesty Frigyes: Magyarország
helynevei Petánovics Katalin: A
gyermekek élete egy summás faluban Petánovics Katalin: A
zsellérségtől a summásságig vezető út a zalamegyei
kisfalvakban N. Szabó Gyula: Zalaország Szántó Imre: A majorsági
gazdálkodás uralkodóvá vállása Szelle Károly: A legújab
úrbéri és földteher mentesítési törvé- nyek gyakorlati magyarázata Szentmihályi Imre: A göcseji
nép eredethagyománya Szokolay István: Az úrbéri
törvényszékek teendői, s a volt jobbágy és földesúr közötti jogviszonyok
s azok rendezésének ismertetése, Pest
1856 Thúry Elek: Dunántúli
reformáció. Protestáns Szemle 1896 Thúri József: Török
történetírók Vályi András: Magyarország
leírása 1799 Velics Antal-Kamerer Ernő:
Magyarországi török kincstári defterek jelentései Egy
kalap alatt Aztán, mire hazajövök
megtanuld a leckét! Ki fogom kérdezni!
- mutatóújjának fel-le
mozgatásával nyomatékosította mondanivalóját, betevén maga mögött az ajtót
Szepi szomszéd. A kocsmában mindig Szepi
szomszéd volt a hangadó, történeteit faluszerte emlegették élcelődve rajtuk.. „Hatalmas szarvú kan tinók
lepték el udvarunkat. Mi meg azon vitatkoztunk apámmal, melyikünk hagyta nyitva
a fakaput? Anna néni apámat találta
bűnösnek. Anyám Janinkat szidta. Aranka látta apámat hazatámolyogni a
kocsmából. Dani négybe vágta kalapját a fatuskón – mondván ezt tegyék vele, ha
ő volt! Amíg vitatkoztunk és egymást
gyanúsítottuk, a nagyszarvú kan tinók lelegelték ruháinkat a szárítókötélről,
megették ebédünket a barackfa alatti asztalról, nagy csámcsogás közepette.” - Micsoda marhaság! –
nyitotta ki a sörödüveget a kocsmáros. Erre felé senki sem tart szürkemarhát!
Nem itt van a Hortobágy! - Te azt mered állítani, hogy
én hazudok? – csapta az asztalra a sapkáját Szepi szomszád.- „Hatalmas szarvú kan tinók …
„ Elég! Elég! Hagyd abba! Elhisszűk,
hogy már otthon alapoztál! – kopogtak az asztalon a sörös korsók. - Mi az, ti azt hiszitek
részeg vagyok? – bökte meg a sapkáját
Szepi szomszéd. „ Hatalmas szarvú kan tinók
lepték …” - Elég! Elég! Nem vagy
részeg, csak hagyd abba! – kopogtak a sörös kancsók. Miért nevetitek ki Szepi
szomszédot – vakarta meg az orrát ráfeleli Hanzi. – Nagy szarvú marhák
megjelenése az udvaron igenis rossz jel! - Napersze! – fricskázott el
egy csikket napersze Karli. – Nem adnak annyi tejet, mint a mi pirostarkáink. - Még istálló sem kell nekik!
– mutatott a levegőbe beköti Franci. - Hamar torkotokon akad a
viccelődés. – tólta arrébb a poharát ráfeleli Hanzi. – Meglátjátok még a ruhánkat is leszedik rólunk. - Ne károgj, te vészmadár! –
tette helyére a széket a kocsmáros. - Csak nézd meg a plakátot a
községházán, mindjárt megtudod ki a vészmadár! – húzta össze a kabátját
ráfeleli Hanzi. - Miért lenne baj, ha
mindenkit visszatelepítenének oda, ahonnan jött? – A svábokat Németországba, a
zsidókat Izraelbe, a magyarokat meg Etelközbe? – köpte ki a dugót a kocsmáros. -„Nagy szarvú kan tinók lepték
el udvarunkat…” - Előre megmondtam – verte le
a port szomszédja kabátjáról – előre megmondtam Andor. - elmúltak a régi szép idők! Hiába akarod
visszamesélni őket! Más szelek fújnak. Én ezt már akkor tudtam, , amikor a
debreceni vasútállomáson velem is kezet fogott Rákosi elvtárs a háború után. - Ugyan honnét tudtad, te
nagyokos? – eresztette a sört az alátartott pohárba a kocsmáros. – Inkább
örülnétek, hogy hazamehettek óhazátokba.. Régi otthonotok tárt karokkal fogad
benneteket. Virágkoszorús kislányok szavalnak, a polgármester nagy beszédet
tart, ünnepélyesen átnyújtja nektek új lakásotok kulcsát. Ott majd
elmesélhetitek, milyen rossz sorsotok volt itt! Még a ruhátokat is lelegelték a
marhák a szárítókötélről. Röhej indul többfelől, de
hamar kifullad. - Akkor te is bezárhatsz! –
vette fel a lepottyant cigarettát – beköti Franci. - Nem félek tőle! – számolta
ki a visszajárót a kocsmáros. - „Nagyszarvú kan tinók lepték el az ….” - Napersze! – emelte a
szájához a pálinkás poharat napersze Karli. – Akkor jók voltunk, amikor a
tatárok, törökök után a pusztákat benépesítették őseink. Megművelték az ugaron
gazosodó földeket. Szőlőt termesztettünk. Boraink messzeföldön híresek voltak. -Meg is ittátok! Zörgette a
poharakat a mosogatóban a kocsmáros. - Az nem igaz! – nyomta el a
csikket Iván, a mindent jobban tudó. – Nem a svábok, itták el az eszüket, meg a
vagyonukat, hanem a magyarok. És nem csak a falusiak. Az urak is azt tették
birtokaikkal, aztán örülhettek valami irodai állásnak a Vármegyénél. - Az igaz, minket inkább smucigóknak
csúfoltak! Nyikorgatta székét beköti Franci. - Ami németül tulajdonképpen
piszkosat jelent! – taszított egyet a hamutartón Iván, a mindent jobbantudó. - Te miért véded a svábokat?
– kapta le a habot a pohárról a kocsmáros. - Én mindig azt védem, akit
támadnak! – fujta karikába a füstöt Iván, a mindent jobbantudó. - És téged ugyan ki véd meg?
– vette le a rumos üveget a kocsmáros. - Mi már itt születtünk,
nekünk ez a hazánk! – csiszogott egyet a talpával Szepi szomszéd: „ Nagyszarvú kan tinók lepték
el udvarunkat…” -Hagyjunk itt mindent?
Földet, házat, lovakat, állatokat? Kezdjük előlről, mint annak idején
őseink? - rugta meg az asztalt ráfeleli
Hanzi, hogy az itóka is kiloccsant. - Ott majd kárpótolnak
benneteket! Elsőosztályú gyorsvonaton visznek haza titeket. Mindenki tisztelni
fog titeket. Hiszen ott tudják, hogy a ti őseitek hozták annak idején az életet
Magyarországra. – mosta kezét a csap
alatt a kocsmáros. - A szomszédból már
elindították a szerelvényeket – húzta a szemébe a kalapját előre megmondtam
Andor. – A Magyar Állam Vautak elsőosztályú szarvasmarhavagonjaiba zsúfolták
őket. - Na akkor én már el tudom
képzelni a fogadtatást is! – pattintott ujjával ráfeleli Hanzi. - Miért? Mire számítottatok?
– csavarta el a csapot a kocsmáros. Itt
minek neveztétek a felvidékről betelepített magyarokat? -Hergelaufen! – zavarta el a
legyet a poharáról ráfeleli Hanzi. - Ami magyarul azt jelenti:
jöttment! – öklözött a füstkarikába Iván a mindent jobbantudó. - Én már ezt is előre
megmondtam. – ütött agyon szomszédja fején egy legyet, előre megmondtam Andor. - Na és ha nem oda visznek,
ahonnan őseink jöttek? Teszem például a plattdeutschok közé! Meg se értenek
majd! – dobta a papírgalacsint a csukott szemétládára ráfeleli Haznzi. - Napersze, az is lehet, hogy
majd lecigányoznak minket – emelte föl és nézett át a poharán napersze Karli. - Én csak azt nem értem –
törölte meg a száját beköti Franci – hogy lehet odatelepíteni, ahol már laknak?
- Őseink ide lakatlan
területekre jöttek. – vonta meg a vállát ráfeleli Hanzi. - Úgy lehet – tette le
öngyújtóját Iván a mindent jobbantudó – hogy előbb onnan eltelepítik az
ottlakókat. Az üresen maradt házakat adják az újonnan érkezőknek. - Napersze, azok nem vihetnek
el mást, csak a legszükségesebbet! – tette le a söröskancsót napersze Karli. - minket meg az ottlakók
nyakára telepítenek? – csapott az asztalra ráfeleli Hanzi. - Én csak azt nem értem, ki
találta ki ezt a telepítési füves vetésforgót? – tárta szét a karját beköti
Franci. - Pártunk és kormányunk így
akarja meghálálni az annak idején lakatlan helyekre betelepítettek
leszármazottainak, hogy mint, akik jólvégezték dolgukat, jutalmul
visszamehetnek őshazájukba, Németországba. – öntött újra a régi léből a
konykospohárba a kocsmáros. - Na persze te könnyen
beszélsz – vágott szemével a kocsmáros felé napersze Karli – megúsztad, ott
folytathatod, ahol abbahagytad. - Pedig téged se Izraelbe
akartak visszatelepíteni! – nyalte meg a szájaszélét ráfeleli Hanzi. - Miért! A zsidók, tisztelet
a kivételnek, mind szorgalmas emberek voltak. Azért engedte meg már szent
István király, hogy letelepedjenek. Pehhükre a magyaroknak, fejükre nőttek.
Jobban értettek a Geschäfthöz, mint finnyás megbizóik. Pedig ők gondosan
nevelték, külön nyelvórákra járatták gyermekeiket.. A kocsmákat se ők töltötték
meg. – fogta tenyerébe arcát Iván, a mindent jobbantudó.. - Apú! – gyere már haza! Késő
van! Föl akarom mondani a leckét, nehogy elaludjak és fölverj! – kiabált be a kocsmaajtón
Szepi szomszéd fiacskája. Szepi szomszéd, lévén híve az
egyenes beszédnek és az egyenes viselkedésnek, fölébredvén az ismerős szóra, most
is az egyenes utat kereste a kocsmaajtóhoz, miután a kocsmáros kikereste
bugyelárisából a megivott ital árát. Útközben fia támogatására is rászorult. .
Az apaszerepbe is rögtön beletalált:”Na kezdjed már te Scheisskerl!” A nem éppen hízelgő
megszólítással illetett fiatalkorú személy el is kezdte: „Die Ente sagt: Soldaten
kommen! Soldaten kommen! Der Enterich antwortet: sapperlot! sapperlot….! |
|
Sulyok László | |