|
Farkas Mónika, Budapest |  |
|
GOBELIN A Nagymama könnyes szemmel állt a szoba sarkában kezében a Gobelin Képpel, amikor kis unokája röpült be a szobába. A kislány két fonott copfban hordta a haját, kis barna szemeivel elképedve nézte drága Nagymamáját- Nagymama Te sírsz!- kiáltott fel-kis kezeit Nagymamája arcára tette és igyekezett a könny gyöngyöket elhessegetni pici mozdulataival. Hamarosan már a kanapén ültek és a drága Nagymama belekezdett a szomorú történetbe. -Tudod én akkor 23 éves voltam, fiatal lány, ültem a Koppány-patak mellett és hímeztem ezt a szép Gobelin Képet. Édesanyám a dombon a szőlőket gondozta és mikor visszajött már a falon volt a Gobelin Kép. Délután miután elfogyasztottuk az ebédet jött a postás, örömmel üdvözölt minket és mi úgyszintén öt, a lánya a legjobb barátnőm volt, Kató. A levélben felszólítás volt '' 3 napja van arra, hogy összeszedje 40kg-osnál nem nehezebb csomagját és családjával együtt elhagyja a házát és földjét, ahol él!'' Édesanyám reszketett, szemébe könnyek szöktek, szaladt a boltjába, minden polcot végig simított, a levegőben a zöldségek és a gyümölcsök friss illata keringett. A három nap eltelt, olyan gyorsan, hogy épp, hogy felkelt a Nap már kopogtattak a csendőrök az ajtón. Édesanyám az összeállított csomagot reszkető kezekkel feltette a szekérre. Ekkor eszembe jutott valami. Gyorsan berohantam a tisztaszobába és a falra pillantottam, Gobelin Képen a Nap sugara megpihent, gyorsan leakasztottam a falról és miközben szaladtam ki, a tornácon megállva utolsó pillantást vetettem a házzal szemben hömpölygő Koppány-patakra. Édesanyám mellé telepedtem a szekérre, a csendőr eközben dühösen szakította fel a csomagot, mert 1kg-mal többet mért az ő mérlege és 40kg-nál nem lehet több a csomagban. Amikor a szekér megindult, tudtam a legnagyobb emlék ebben a Gobelin Képben van: bonnyai táj illata, a patak halk lépdelése, a fák üde zöld levelei... -Nagymama ne sírj!- suttogott a kis unoka-Van egy titkom. Apa mondta, hogy jövő héten megyünk Bonnyára ismét láthatod a házat és a Koppány-patakot! |
|
Farkas Mónika, Budapest | |